A Szalagoslány Blogon az általam felkért vendégíróktól is olvashattok érdekes és hasznos cikkeket. Célom, hogy az általam ismert szakembereket bemutassam nektek is, olyan formában ami kapcsolódik a Szalagoslány értékeihez és tevékenységéhez. Ez lehet a szalagok vagy a vállalkozói létünk mindennapjaihoz kapcsolódó téma is. Szeretnék egy igazán értékes blogot létrehozni, amin keresztül jobban tudunk kapcsolódni egymással.
Ebben a vendégcikkben dr. Széman E. Rózsát kértem fel, hogy segítsen tisztázni egy számomra fontos helyesírási kérdést, mivel sokszor látom rosszul leírva.
Azaz, hogyan írjuk helyesen: szalag vagy szallag?
Rózsa, a Beszéd és szöveg oldal megalkotója, a nevéből is kiderül, a helyes beszéddel, megszólalással és írással foglalkozik és tanít erre másokat. Berkes-Bognár Nikin keresztül ismertük meg egymást, Rózsa az első NORIBOX rendelőnk. Azóta követem és látom mennyire szenvedélyes és elkötelezett a saját témájában. Szívből ajánlom nektek Rózsát, ha rendszeresen beszéltek több ember előtt és érzitek, hogy mehetne ez könnyebben, de nem tudjátok hogyan?
Olvassátok írását szeretettel!
Vallom, hogy a nyelvjárások, illetve a nyelvjárási ejtés nemhogy rombolná a nyelvünket, inkább építi, szépíti. Szomorúnak találom, hogy ezt a mai napig ki kell emelni, holott már évek óta egyre többen szorgalmazzuk ezt, hogy senki, semmilyen körülmények között ne bélyegezze meg azt, aki tájnyelvi szavakat vagy kiejtést használ.
A helyesírás persze teljesen más! Az írásunkat konkrét keretek szabályozzák, egységes és a legtöbb esetben nem tűr meg alternatívát. Persze, írott magánbeszélgetéseinkben úgy írunk, ahogy akarunk – ha a másik megérti, és ha tudjuk, hogy egyébként hogyan volna helyes.
Ugyanígy más az is, ha úgymond kiemelt helyzetben, nyilvánosan beszélünk: ebben az esetben is érdemes a köz- vagy irodalmi nyelv felé közelíteni – bár a beszéd ebben az esetben is megengedőbb.
De hogy miért is kezdtem Ádámnál és Évánál ezt a cikket? Sokaknak okoz gondot néhány szavunk leírása, mivel ez sok esetben nem egyezik a kiejtéssel: néha egy betűvel írunk valamit, amit kettővel ejtünk, vagy fordítva, hosszan, kettővel írjuk, de röviden ejtjük. Az előbbi esetben a leggyakoribbak azok a szavak, ahol az l, ritkább esetben a t duplázódik tájnyelvi vagy népies kiejtésben, s ez tükröződik az írásban is, holott ott egyáltalán nem kellene.
Nem kerülgetem tovább a forró kását: ilyen a szalag szavunk is. Vagy szallag? Mind az 1985-ös Nyelvművelő kézikönyv, mind a 2005-ös Nyelvművelő kéziszótár szerint népiesen szokás két l-lel szallagnak mondani, és ennek nyomán néhányan így is írják, de a helyesírási szabályzat szószedete szerint egyértelműen egy l-lel kell. (Az ejtés, ismét mondom, más kérdés, bár azért itt is megfontolandó, hogy hol helyénvaló és hol nem.) Számomra, akinek egyébként eszembe sem jutott volna, hogy bárki is két l-lel, szallagnak írná le, azért kissé megnyugtató, hogy a legnagyobb keresőoldalon a szalag alakra nagyjából 11 millió találat érkezett 0,59 másodperc alatt, míg a szallagra csupán 41.500 találat, 0,26 másodperc alatt.
Egyébként nehogy azt higgyük, hogy a szalag az egyetlen, amiben megkettőzzük az l-t, sőt! Igen elterjedt a szőlő helyett a szöllő, tőle helyett a tölle, nála helyett a nálla, belőle helyett a belölle, múlik helyett a mullik, telik helyett a tellik alak. Irodalmi vagy köznyelvi kiejtésben ezekben az esetekben sem helyénvaló a kettőzött l-es forma, bár saját környezetünkben, anyanyelvjárásunkban valószínűleg senki fülét nem bántja. Írásban azonban mindig vigyázzunk, hogy egy l-el írjuk.
Ha már a szalag szó után kutakodtam, utána néztem az eredetének is – nem túl sok sikerrel. A 2006-os Etimológiai szótár szerint az 1300-as évek második felében jelenhetett meg nyelvünkben, viszont vitatott eredetű. Egyik magyarázat szerint ősi, ugor, esetleg uráli kori szótő magyar képzéssel. A tőre rokon értelmű szavakat lehet találni például az osztjákban (’a rén hasi hevedere’ jelentéssel), vagy a jurákban (’köt, hálót köt, rákot megkötöz’) jelentéssel. A szamojéd alakok idetartozása esetén az alapszó igenévszó volt ’szalag; kötöz’ jelentéssel. Másik magyarázat szerint belső fejlemény, a szál főnév -g névszóképzős származéka (mint például a balog ma már nem annyira használatos alak a bal szóból).
Ami még fejtörést okozhat a szalag kapcsán, az a másik örök mumus téma: az összetett szavak témája. Ha a szalag az első tag, akkor rendszerint egybe kell írni: szalagdísz, szalagcsokor, szalagavató stb. Ha a második tag, akkor bonyolódik a helyzet…
Ha ugyanis anyagnévről van szó, és mindkét összetételi tag egyszerű szó, egybeírjuk: szaténszalag, selyemszalag, papírszalag stb.
Ha anyagnévtől van szó, de valamelyik tag már eleve összetett szó, akkor külön kell írni: szatén szalagdísz, hernyóselyem szalag, krepp-papír szalagdísz stb. (a krepp-papír azért kötőjeles, mert 3 azonos betű találkozik).
Viszont ha a szalag színét akarjuk megnevezni, akkor külön kell írnunk: kék szalag, halványlila szalag, nemzeti színű szalag, narancssárga szaténszalag, mélykék selyemszalag stb. Ugyancsak külön írjuk az -ó, -ő képzős igeneveket, mivel általában csak alkalmi szókapcsolatról van szó: például kötöző szalag (hiszen valószínűleg nincs egy bizonyos szalagfajta, amelyet csakis kötözésre használnak), de: szigetelőszalag.
Rózsa mindig érdekes témákat hoz az Instagram oldalára, érdemes megnézni, főleg ha sok ember előtt beszéltek rendszeresen és ebben szeretnétek fejlődni.
Csodás napot!
Nóri, a Szalagoslány
