Igazából a nehezebb utat választottam, azt gondolom.
Miközben újra összeraktam magamat lelkileg, kezdtem bele a vállalkozói utam talán eddigi legizgalmasabb fejezetébe. A teljes, önálló, szabad utamba, amiben senkisem hátráltat, fenyeget vagy félemlít meg butaságokkal.
Egy éve döntöttem úgy, hogy eljövök a biztosnak hitt családi vállalkozásból, mert rabszolga biztosan nem szeretnék lenni. Pláne családi körben nem. Nekem a család a szeretetről szól. Szóval döntöttem, eljöttem és az újrakezdést választottam. A kollégákat nehéz volt otthagyni, igazából miattuk volt nehéz meghozni ezt a döntést. Hiszen 2015-ben, amikor egyből igent mondtam a szüleimnek, akkor szintén a személyes szabadság vágyam vezérelt és az hogy a több mint 15 éve hűséges csapatnak legyen perspektívája, arra is amikor a szüleim már nyugdíjba mennek.
Így elkezdtem megtanulni az ügyvezetést, erre készültem már vagy 5-6 éve, közben építettem az Énmárkámat, a Szalagoslányt. Képeztem magam, előadásokra jártam, generációváltás témában is, hogy nekünk biztosan sikerüljön. Mindenkire rábízom, aki végig olvassa az írásom, hogy szerinte ez sikeres generációváltás-e? Szeretem én is sok szemszögből megvizsgálni a dolgokat.
Aztán tavaly, ahogy éreztem hogy én a családi vállalkozásban tuti nem leszek már ügyvezető, úgy döntöttem eljövök. Persze ez az út sem volt hiábavaló addig, sokat tanultam és ezt most mind tudom hasznosítani is. Az is igaz, hogy egy alaposabb ráncfelvarrás is érett már a családi cégben. Hiszen átvészeltük a covidot, és a hirtelen inflációt is. Mindet jól megugrottuk, mégis és összességében pont ezért volt itt az ideje a megújulásnak. Az újrakezdésnek.
Az elmúlt egy évben volt időm szinte mindenre, vagy legalábbis soknak az alapjai elindultak. Végre megvalósíthatok évek óta dédelgetett álmokat. Az utóbbi években a kiégés is megtalált és most már ez is szépen gyógyul. A nyáron el tudtunk tölteni egy bő hetet a tengernél a párommal, ami maga volt a csoda és a balzsam a lelkemnek.
Megtanultam szalagot és címkét nyomtatni, pedig előtte mindig féltem tőle, sose akartam kipróbálni. Erre tessék, egy technikailag ügyetlen nő megrendeli az első nyomtatóját úgy hogy még csak egy kollégája sincsen. Az első kolléga akit felvettem, ő is nő. Az unokatesóm egyébként, Cili, ismerhetitek korábbról. Ő is a szabadságot és a békét választotta.
Most mikor ezt a cikket írom, pedig már a második nyomtatóm megérkezését várom.
Megcsináltam a saját weboldalamat, a brand színeimmel, amiket Pálfi Évi álmodott meg nekem, még 2022-ben. Varju Ildi pedig segített felhasználóbaráttá tenni, hogy élvezetes legyen a számotokra ez a felület. Ezen a szép, új felületen végre van lehetőség blog cikkeket írni, hogy segítsek inspirációkat és ötleteket adni nektek, legyen szó szalagról, címkéről vagy a vállalkozásotokról. Bizony, a vendég szerzőket is ezért hívom, hogy hátha találtok jó és megbízható szakembert valamelyik elakadásotokra, vagy szintén csak inspirálnak egy-egy mondattal.
Megismertem új beszállítókat, akik rendkívül támogatóak, segítőkészek és mindig számíthatok rájuk. Senkit nem zavart, hogy friss vállalkozó vagyok és hogy újrakezdésben vagyok, ráadásul egyedül, csapat nélkül. A nyomtatóval ugyanis volt több kihívásunk, kezdve a párával, egészen a gumihenger tapadásáig, minden is volt már. Mindet megugrottuk, megoldottuk és tanultunk belőle az elmúlt hónapokban.
Találtam magamnak egy kreatív és nyugtató elfoglaltságot a jesmonite tálkák készítésében. Ez kikapcsol és hamar látszik az eredmény. Hamar rájöttem, hogy amennyi tálkát készítek majd, hogy gyógyítsam magam, annyit biztosan nem használunk el. Így született meg az ötlet, hogy ez legyen az ajándékom mindenkinek aki először rendel tőlem az újraindulásom után. Minden darabban benne van egy pici darab a szívemből, ami igazából most forr össze újra.
Az elmúlt évet home office-ban töltöttem, aminek élvezem az előnyeit és látom hogy hosszabb távon lesz valószínű hátránya is. A napi 2×1 óra utazás nyilván nem hiányzik, és az óra az 5:50 helyett 7:30-kor szól, ami baromi jó. De be kell lássam, így kevesebb időt töltök emberek közt és ez valahol elszigetelté tesz. Ez furi érzés, a covid is erre erősített rá sokaknál. A hosszútávú cél egy kis műhely, amivel kapcsolatban szintén vannak évek óta dédelgetett ötleteim.
Meglátjuk mit hoz az élet!
Összegezve ezt az elmúlt 1 évet, igen, el sem mentem, de mégis egy új Nóri az aki most ezt a blog cikket írja. Hogyan vezetett az utam idáig? Érzel hasonlóságot a kihívásainkban? Akkor ez a blog cikkem még érdekes lehet neked az utamról.
Kellett ez a lelassult idő nekem, hogy én is és ti is profitáljatok belőle hosszútávon!
Várlak szeretettel ha régi ügyfelem vagy, ha új akkor is!
Nóri, a Szalagoslány
